5.30.2017

From the dark Past VI - Deathcrush

Végre elérkezett a várva várt nap. Dead jólöltözött volt, mint mindig, csak most egy fehér Nargaroth pólót viselt. Mit ad a sors, én is Nargarothos pólóban voltam, ugyanolyanban, mint Ő.
-Micsoda egybeesés! - mondta csillogó szemmel.
-Black Metal ist krieg! - süvítettük egyszerre és nem törődtünk a körülöttünk lévő emberekkel. Olyanok voltunk, mint a tinédzserek.
-Hadd nézzem, begyógyult már a sebed? - érdeklődött.
-Már varasodott akkor, amikor elváltunk. A tied?
-Még mindig kötés alatt – nevetett.
-Kicsit jobban kéne vigyáznod magadra. Nehogy egyszer túl mélyre vágj.
-Vigyázni fogok.
-Képzeld, mit olvastam este a neten. Van az a Silencer zenekar, tudod, Nattramn-nal.
-Ismerem őket.
-Van egy legenda, miszerint Nattramn levágta mindkét kezét, hogy disznólábat varrjon a helyére. Hihetetlen, hogy az emberek ennyire agyatlanok és elhiszik.
-Nattramn jól van, múlt héten beszéltem vele telefonon. Nem igazán érdeklik a legendák róla. Megvan mindkét karja.
-Igaz, hogy volt diliházban?
-Igaz. Meg akarta ölni magát a bátyja halála után, mert nem tudta feldolgozni. Felvágta az ereit. Valahol sajnálom őt, mert azért mégiscsak egy beteg emberről van szó, aki valljuk be, önhibáján kívül az. Mikor utoljára láttam, nem hittem el, hogy ő az: rettenetesen elhízott.
Egy ideig ilyen szokásos témákról beszélgettünk, majd Per arca komolyabbá változott.
-Szeretnék kérdezni valamit.
-Nyugodtan.
-Ugye nincs barátod, úgy értem... udvarlód.
-Nincs.
Egészen váratlanul ért ez a kérdés. Dead érdeklődik? Úgy tűnt, mintha kissé zavarba jött volna és el is pirult.
-Ugye nam baj, ha megkérdeztem?
-Nem, egyáltalán nem.
-Legközelebb ha elhívunk, jössz koncertre?
-Veled bárhová.
Dead elmosolyodott.

Az elkövetkezendő időkben minél jobban megismertem Deadet és már úgy tűnt, hogy járunk. Egyre többet találkoztunk, nekem is sokkal több időm volt, mint korábban és ezt nagyon tudtam értékelni. Az egész Mayhem banda meg a kiállítás átcuccolt Oslóba, mi Deaddel meg Euronymoushoz költöztünk, mert Dead azt remélte, hogy a jelenlétem majd kicsit oldja a feszültséget, azonban ez nem így történt...

Øysteinnél megvoltam a szabályok. Például akárki jött hozzá, akár a bandájából, akár máshonnét, nem engedte meg neki, hogy a lakásában dohányozzon. Így volt ez az autójában is. A másik szabály, hogy ha bementünk a szobába vagy a nappaliba, le kellett venni a cipőnket. A harmadik a takarítás volt: egy teljes hétig kellett takarítani valakinek, majd egy másik váltotta. Az edényeket egyáltalán nem hagyhattuk benn a mosogatójában, hanem rögtön el kellett mosni és fürdés helyett zuhanyozni volt muszáj. Ami viszont a legrosszabb volt, hogy Deaddel nem költözhettem egy szobába. Nekem, mivel egymagam voltam, a kisebb szoba jutott, ők ketten meg a nagyobbat foglalták el. Ez eléggé elszomorított.Olyan jó lett volna Deaddel egy szobába költözni és együtt aludni vele.
-De azért csak találkozhatunk? - kérdeztem Eurótól.
-A nappaliban lehet, de máshol, hát... nem igazán. Nem is tudom, miért akarsz együtt aludni vele? Hallgathatnád a horkolását egész éjjel.
-Hallottam, Euro! - kiabált ki Dead a konyhából. Éppen valami reggelit készített. Euronymous csak cinikusan mosolygott.
-Látom, nem igazán jó a viszony kettőtök között – mondtam.
-Bírjuk egymást, de sokat veszekszünk – felelt Euronymous. - Amolyan se veled, se nélküled. A legrosszabb.
-Én tudnék segíteni.
-Hogyan?
-Szerintem ti nem ismeritek egymást eléggé, az a baj.
-Gondolod?
-Ez így van, Øystein, hidd el.
-Deadet már régebb óta ismerem, mint téged.
-Kedvellek téged is, Euronymous.
Erre felhúzta a szemöldökét és csak ennyit suttogott, nehogy Dead meghallja:
-Az a baj, hogy csak kedvelsz, belé meg szerelmes vagy.

Per hamarosan elkészült a reggelivel. Euronymousnak csinált egy ananászos-citromos-joghurtos salátát müzlivel, nekünk meg sült húst tojással.
-A végén el fogtok hízni, aztán nem fértek be az ajtón, annyi húst esztek. - jegyezter meg a gitáros.
-Nem az olaj vagy a zsír hízlal inkábnb, hanem a cukor – kacsintott Pelle.
-A tojás viszont hizlal.
-Nem.
A reggelik általában így teltek. Dead és Euronymous mindig összekaptak valamin, de végül egyikük sem jutott dűlőre.
-Reggeli után próba délután kettőig. A boltot majd Faust elvezeti helyettem ma.
-Ki az a Faust? - csúszott ki a számon.
-Egy régi barát. De te elégedj meg Deaddel.
-Néha nagyon utálatos tudsz lenni, Øystein – jegyezte meg Dead, de Euronymous nem válaszolt.
Reggeli után Dead megcsókolta az arcomat és elment Euronymoussal próbálni. Délután három is elmúlt, mikor hazajöttek és Dead rögtön egy halál utáni életről szóló könyvről kezdett beszélni nekem, amit az egyik kirakatban látott.
-Meg kellene venned – ajánlottam neki.
-Van már neki így is elég ezekből a hülyeségekből. Hidd el, egyszer annyira elveszi majd az eszét, hogy kinyírja magát.
Euronymous nem nagyon szerette ezeket a könyveket.
-Inkább ezek, mint a hülye komcsi szarok – vágta rá Dead.
-Marx nem komcsi szar! - üvöltötte vissza Euro. - Attól, hogy csak olvastam, még nem szar.
-Azt hittem, már nem igazán érdekel. Mintha múltkor azt mondtad volna a kiállításon.
-Most újra elkezdtem olvasni.
Dead vállat vont, látszott rajta, hogy nem igazán érdekli a dolog. Euronymous témát váltott.
-Holnap megyek apámékhoz. Eljöhetnétek ti is, bemutatnálak titeket a szüleimnek.
Dead örült az ötletnek. Gondolta, végre valami értelmes dolog is esztébe jutott Øysteinnek a kicsinyes veszekedésen kívül.

Másnap elmentünk Euronymous családjához. Nekem mindhárman, a szülei és a testvére is rendkívül rokonszenvesek voltak. Szemmel láthatóan Deadet is nagyon megkedvelték, annak ellenére, hogy nem nagyon szólalt meg. Øystein apukája nagyon kedves férfi volt, világosbarna hajú, kék szemű és kábé egymagasak a fiával. Helginek hívták. Euronymous azonban nem nagyon hasonlított rá, csak egy nagyon picit. Inkább az anyja típusa volt ő. Az öccse - ha jól tudom, akkor Erik Euro öccse, bár ezt sosem kérdeztem meg tőle, hogy ki az idősebb kettejük közül -, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Úgy láttam, én se vagyok túl szimpatikus neki. Mikor beszélgettünk pár szót, érezhetően növekedett a távolság köztem és Erik között. Dehát nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus.
Euronymouséknál mindenről volt szó amíg ott voltunk, és láthatóan ez egy kicsit untathatta Deadet. Nem igazán érdekelte, hogyan is él a zenésztársa a barátnőjével meg hasonló dolgok, de udvariasságból nem vágott pofákat és nem forgatta a szemét.
Øystein és Erik között Euro volt a domináns, ahogy mindenhol. Szeretett középpontban lenni és igazi társasági ember hírében állt. Bár korábban Pelle is ott volt minden metálbulin, de mióta összejött a Mayhemmel, azóta inkább zárkózott és magának való lett. Kicsit köszönhető volt ez az oslói hűvös légkörnek is. Én azonban reménykedtem, hogy hátha enyhülni fog a kettejük közti feszültség.
Mikor vége volt a látogatásnak, hazamentünk Oslóba.

A zenészek napjai a szokásosan teltek: reggel felkelés, zuhanyzás, reggeli, mosogatás, öltözés, próba. Szinte mindennap így ment el. Azonban az egyik nekem kissé máshogy alakult.
Deadnek el kellett mennie valahová és egyedül maradtam Euronymoussal, aki kihasználva az alkalmat, majdnem rögtön a lényegre tért.
-Tudod, nem akarok szemtelen lenni, de látom, mi van köztetek Deaddel. Te totál belezúgtál és szerintem ő is beléd, de... - emelte fel az ujját és ravaszul elvigyorodott – de ő túl elvont. Igazán nem akarom bántani, főleg a háta mögött, de szerintem nem lenne igazán jó választás számodra. Szeret ábrándozni, rajzolja azokat a hülye transylvániai tájakat meg állandóan arról ábrándozik, hogy kimegy majd oda, szóval... nem igazán neked való. Neked olyan férfi kellene, aki két lábbal áll a földön, nem fölötte lebeg. Márpedig ő fölötte lebeg, akárhogy nézzük.
-Nekem Dead túl sokat jelent.
-Tudom. Csak éppen rossz úton jársz, de majd meglátod.
-Neked meg amúgy is van már barátnőd, akivel együtt élsz elméletileg.
-Csak elméletileg, de nem gyakorlatilag. Nekem több nő kell, IdunLilith, nem elégszem megy eggyel.
-Nem lenne jó véleménnyel a barátnőd, ha tudna erről.
-Engem nem igazán érdekel a véleménye.
Øysteinnek alapból keskenyebb szemei voltak enyhe mongolos vonásai miatt, de most még inkább összeszűkítette.
-Nem lenne jobb neked, ha mellettem döntenél? - kérdezte.
-Úgy érzem, Pelléhez illek inkább.
-Tudod, az a korcsolyás baleset hazugság volt, mindenkinek ezt terjesztik. Pellét megverték az iskolában. Rátámadt egy gang és jól helyben hagyták. Mire hazament, már félig elvérzett szegény pára, belülről. Nem bírták a búráját, meg hogy metált hallgat és egyszer csak nekimentek. Ezt még Nattramn mesélte. Arról tudsz, hogy az idősebb haverja rámászott Pellére? Buzi volt és nagyon bejött neki. Le akarta szopatni magát vele.
-Nem tudok erről – hazudtam.
-Akkor már tudsz, de én nem meséltem semmit. Csak elmondtam, miért is lenne jobb engem választani és nem hazudtam, mint ő. Tudod, aki egyszer hazudik, az többször is. Mi van akkor, ha csak egy-két alkalomra kellenél neki?
-Nem hinném, hogy olyan lenne.
-Esetleg impotens, csak titkolja.
-Pelle még nagyon fiatal ehhez.
-Már 18 évesek is impotensek lehetnek a mai világban. Esetleg mégsem a lányokat szereti, csak gyötrődik magában. Lehet, benned csak egy barátot lát, semmi mást. Lehet, Faustba szerelmes. Vagy Frostba. Ki tudja. De az is lehet, hogy belém, és azért veszekszik ennyit, hogy kompenzálja a homoszexualitását. Egyszer annyira megharagudtam rá, hogy leköcsögöztem. Erre pofon vágott, majd elrohant. Tudtam, hogy sírt, amiért megütött engem.
-Túl sokat veszekedtek.
-Tudom, mert Dead eléggé, khm... kanos néha és mivel nincs kivel, így eléggé mérges. Szerinted az normális, hogy ennyi idősen még sosem volt nővel? Nem volt nő az életében sosem és ez is alapos gyanút gerjesztett bennem, hogy Dead nem éppen hetero.
-Lehet csak nagyon félénk.
-Pontosan a félénkségről van itt szó. Soha, érted soha nem volt nővel. Ezt ő mondta el nekem, mikor egy kicsit többet ivott a kelleténél.
-Miért mondod ezeket el nekem, Euronymous?
-Mert vigyázni akarok rád. Azt akarom, hogy megismerd őt.
-Nem vagy igazán jó barát, ha ennyire kibeszéled őt a háta mögött.
-A szemébe is megmondtam ezeket.
-Én kedvelem akkor is, és nem hinném, hogy Dead a fiúkat szeretné.
-Látom, veled nem tudok dűlőre jutni, makacs vagy. Te tudod, mit akarsz, de én szóltam előre.
Felállt a székről és otthagyott. Valami az súgta, hogy ne igazán higgyem el, amit mondott. Tudtam, hogy Dead a lányokat szereti és nem adta semmi jelét sem annak, hogy férfitársaságra vágyna. Euronymous egyszerűen csak féltékeny és mérges volt rá, de belegondolva meg lehetett Őt érteni.

Az elkövetkezendő hetekben Deaddel egyre inkább összemelegedtünk és egyre több mindent mondott el nekem. Gyerekkorában elváltak a szülei, az iskolában zaklatta az a gyerek, valamint lassan az egész osztály rámászott, ami miatt el kellett hagynia az iskolát.
-Tudod, nem mindent mondok el az interjúkban, illetve nem mindig úgy, ahogy az valójában volt. Nem akarom, hogy az emberek gyengének és sebezhetőnek higgyenek. - mondta el nekem egy nap.
Mialatt beszélgettünk, egy ålandi banda, a Contamination of Expressions albuma szólt. Igazán kellemes volt vele beszélgetéseket folytatni.
-Miért nem akarja Euronymous, hogy közelebb kerülj hozzám?
-Euronymous egy baszógép. Így egyszerűen.
Dead néha nagyon el tudta ereszteni magát, de sose haragudtam meg érte. Már voltunk olyan ismeretségben, hogy familiárisan beszélhettünk egymás között. Ennek ellenére egy kicsit elpirult.
-Nem igazán így akartam... - mondta zavartan kissé. - Minden jó nőt magának követelne, ha lehetne.
-Te olyan más vagy – feleltem neki és láthatatlanul közelebb húzódtam. Megint éreztem azt az utánozhatatlan Per Yngve illatot.
-Tudom. Megtehetném, hogy minden órában más nőt szedek fel és viszek ágyba, de ez nem az életstílusom.
-Téged más érdekel. Például Transylvania.
-Szeretnék eljutni oda egyszer. Érezni a kárpáti fenyők illatát egy ódon kastély vagy vár körül, sétálni az erdőkben lehetőleg éjszaka és...
-Átváltozni vámpírrá, ifjú lánykák vérét szívni...
-Valami olyasmi -nevetett.
Nem sokkal ezután közelebb éreztem magamhoz Deadet. Éreztem az illatát, a bőrét, a finomságát. Euronymous – habár nagyon, de nagyon kedveltem még a hibái meg annak ellenére is, hogy nem mindig jöttek ki Deaddel – soha sem érte el ezt a magas szintű kifinomultságot és érzékiséget, mint Pelle. Dead mindenhogyan gyönyörű volt, Euronymous egyszerűen csak szép és jóképű.
Hirtelen a vállam körül éreztem a karjait. Most már tudtam, hogy tőlem nem akar távolságot tartani.
-IdunLilith... - kezdte.
-Mondd csak, Pelle
-A múltkorira szeretnék visszatérni, most, hogy nincs itt Euronymous és nem hall minket.
-Milyen múltkorira? - hirtelen nem tudtam, miről van szó.
-A randik. Szóval meséltem még anno, hogy nekem nem igazán jött össze. És tudod miért? Mert egy olyan nőre vágytam, aki fel tudja venni velem a fonalat, aki rám tud hangolódni. Aki meg tud érinteni. - Erre a szóra mélyen a szemembe nézett.
-Szóval azért mentél el minden lánytól, mert nem tudtak megérinteni?
-Pontosan. Én nem csak úgy igénylem az érintést. A lelkem is akarja és a testem is.
-Tudom – suttogtam neki.
-Nem baj, ha most egy kicsit még közelebb ülök hozzád?
-Nyugodtan.
Semmi feszengést nem éreztem, amikor közelebb jött, tudtam, hogy Ő az ideális társ.
-És... megcsókolhatlak?
Egyértelmű jelét adtam az IGEN-nek. Aznap volt az első alkalom, amikor Dead megcsókolt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése